Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság

Tiszalöki Vízlépcső

A Tiszalöki Vízlépcső a Keleti- és Nyugati Főcsatornával, valamint az ehhez csatlakozó öntözőfürtökkel együtt alkotja a tiszalöki öntözőrendszert. A Vízlépcső a felette lévő folyószakaszban kb. 10 millió m3 víz mederduzzasztásával lehetőséget nyújt:

• 46 m3/sec vízhozam gravitációs kivezetésére az öntöző főcsatornákon,
• állandó hajóút biztosítására a Tisza 80 és a Bodrog 50 km hosszú folyószakaszán,
• évi átlagban 45 millió kWh villamosenergia termelésére,
• 28 m3/sec vízátadásra a Körös-völgybe.

A vízlépcső Tiszalöktől nyugatra, a Tisza 518,2 fkm szelvényében a rázompusztai kanyarulat 2,9 km hosszú átvágásában létesült, amit az öntöző főcsatorna legmegfelelőbb kiindulási helye határozott meg. A vízlépcső a duzzasztóműből, a hajózsilipből, a vízerőtelepből és a mederelzáró keresztgátakból áll. A duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet 1958-ban, a vízerőtelepet pedig 1959-ben helyezték üzembe. A műtárgy átvágásban való megépítése után a régi Tiszamedret kettős mederelzáró gáttal a duzzasztási szint magasságáig elzárták. Az átvágásból kikerülő földből párhuzamos szigetet képeztek ki, ami ma üdülőtelep. Az árvizek levezetésére a megmaradó hullámtéri rész az átvágással együtt alkalmas. A vízlépcső vízszintszabályozó és vízkészletgazdálkodást szolgáló műtárgy, tározótere csak egy napon belüli vízfogyasztás ingadozásának kiegyenlítésére alkalmas.
A duzzasztóműnek három, egyenként 37,0 m széles nyílása van. Az elzáró szerkezet háromövű, billenőtáblás, mozgatható gát. Az alsó szekrénytartós rész magassága 6,0 m, a fölötte levő billenőtábla magassága 2,0 m. A 8,0 m magas elzáró szerkezettel 93,82 mBf - kivételesen 94,52 mBf - duzzasztást lehet előállítani. A duzzasztómű építményi része elő- és utófenékből, alaplemezekből és pillérekből áll. A mű alatti szivárgás csökkentése érdekében a fenéklemezt Larssen típusú vasszádfal zárja le. A jobb parti pillér egyúttal a hajózsilipkamra oldalfalának egyik része. A balparti pillérben van elhelyezve a hallépcső. Az ideiglenes elzárást Schön-féle táblás-bakos elzáró berendezés biztosítja. A duzzasztóművön 2,5 m széles kezelőhíd található.
A hajózsilip a duzzasztómű jobboldali pilléréhez csatlakozik. A hajózsilip felső, alsó főre és a kettő között elhelyezkedő kamrára tagozódik. A zsilipkamra hasznos hossza 85, 0 m, szélessége 17,0 m. A méreteket úgy állapították meg, hogy a hajózsilipen 1200 tonnás uszályok, vagy két 700 tonnás uszály egyszerre, továbbá a tiszai kerekes hajók is átzsilipelhessenek. A zsilipkamra töltése, ürítése gravitációs úton történik a két oldalfalban végigfutó csatornán keresztül. Az átzsilipelés ideje maximum 30 perc.
A vízerőtelep a vízlépcső balparti részén található. A kiépítési vízhozam 300 m3/s, amelyet 3 db 100 m3/s víznyelésű, 4,8 m átmérőjű Kaplan-turbina hasznosít. A beépített generátorok együttes teljesítménye 14 MW, az évente termelt villamosenergia mintegy 40-45 millió kWh.
Eredetileg a földrajzilag közel eső területek ipari és öntözővíz-kivételi energiaigényének kielégítésére tervezték, és csak később kapcsolódott be az országos hálózatba csúcs-üzemmódban.

Hernádszurdoki duzzasztómű és fenékgát

Az 1860-as években épült Hernádszirdoki fixgát a legrégibb mű a Hernádon, fa cölöpökön áll. 1951. után korszerűsítették, a jobb parthoz csatlakozva 12 m hosszú -a gátkoronánál 30 cm-rel alacsonyabb- surrantót építettek. A fixgát duzzasztása csak a kisvizek tartományban érezhető, az árvizek levonulását nem befolyásolja.
Tulajdonos: ÉVÍZIG

Gibárti duzzasztómű és vízerőmű

A gibárti vízerőmű 1903-ban készült a Hernád folyón Gibárt községnél. A duzzasztómű a község felett egy éles kanyarban épült. Az alapozás és mélyépítés részlettervei nem maradtak fenn. A műtárgy valószínűleg a Hernád kisvízhozamának időszakában épült, amikor a főgátat elzárták, és a Hernád vizét a mellékágba (a mai üzemvízcsatornába) terelték.
A felvízcsatornán keresztül jut a víz a gépházban elhelyezett turbinákhoz. A turbinákon átfolyó víz az alvízcsatornán át jut vissza a Hernád mederbe.
A Gibárti vízerőmű, a maga méret- és típuskategóriáján belül, Magyarország legrégibb ma is működő energiatermelő egysége. Felépítésének gondolata a múlt század végén foganhatott meg és a kivitelre, valamint általános elrendezésre vonatkozóan a Ganz-MÁVAG gyár tervtárában fellelhető legrégibb rajzok az 1903. évből származnak. Ezek a rajzok lényegében a mai állapotot tükrözik, mind az épület, mind a gépi berendezés tekintetében. Látható azonban, hogy a telep több módosításon, a gépek pedig felújításon estek át. Ezek közül az 1929. évben kiadott -még meglévő- rajzmásolat egy olyan javításról tanúskodik, amikor mindkét turbina új járókereket és szabályozó vonórudakat kapott. Ezek a közel negyven esztendeig folyamatosan üzemben tartott alkatrészek, a jelenlegi nagyjavítás során ismét felújításra kerültek.
Eredetileg mindkét gépegységhez azonos típusú sebességszabályozó tartozott. Ezek közül az egyik lényegét tekintve ma is eredeti állapotban van, és a nagyjavítás során is csupán az elhasználódott alkatrészek cseréje vált szükségessé, bárminemű lényeges szerkezeti változtatás nélkül. A másik regulátorát a negyvenes évek elején teljesen felújították. Az új szabályzó azonban nem felelt meg maradéktalanul a vele szemben támasztott műszaki követelményeknek, ezért a nagyjavítás során szerkezeti módosításon is átesett.
1967-ben kerültek felújításra a turbinák és a szabályzók.
A duzzasztóműtől 100 m-re találjuk a 12 m széles árapasztót, amellyel a szűknek bizonyult duzzasztómű kiegészítéseképpen az árvizek jobb levezetését kívánták elérni. A duzzasztómű és az árapasztó azonban még együttesen sem bizonyult elégnek a nagyvízhozamok levezetésére, és ezért a két műtárgy közé 1954-ben megépült az árapasztó surrantó.
Tulajdonos: ÉMÁSZ Rt.

Felsődobszai duzzasztómű és vízerőmű

A felsdobszai vízerművet 1906-ban építették. A terveket Lenárdurzi János építési vállalata készítette. A gépészeti és elektromos berendezés a Ganz és Társa cégtől származik. A vízerőmű üzemvízcsatornás elrendezésű. A felvízcsatorna a Hernádon épített duzzasztómű felett a bal parton ágazik ki és vezet a két gépházban elhelyezett turbinákhoz.
A két gépház közül a régebbi a bal parton 1906-ban a vízerőmű létesítésekor, a jobbparti új gépház pedig 1911-ben a vízerőmű fejlesztésekor épült.
Néhány fényképmásolat arról tanúskodik, hogy 1923-ban az eredeti fafogazatú hajtómű kúpkerekeit Citroen gyártmányú öntöttvas ívelt nyílfogazatú kerekekre cserélték ki. Ez a hajtómű ma is igen jó állapotban van, ezért az 1970-es nagyjavítás során sem került módosításra.
újabb Ganz-gyári gépkönyvi bejegyzés szerint, mindkét említett gépegység 1929-ben nagyszabású átalakításon esett át. Az ezúttal kialakított állapotot őrizték meg a gépek -valószínűleg kisebb további javítások után- egészen az 1970 évi nagyjavításig. Ennek során a fő paramétereket befolyásoló valamennyi körülmény (keréktípus, vezetőlapátozás geometriája, hidraulikai kontur, hajtómű áttétel, gépelrendezés, segédenergia elvétel, stb.) érintetlen maradt, ezért a főjavítást megelőzően az esés, víznyelés, teljesítmény, hatásfok nem került ellenőrzésre, minthogy a nagyjavítási műveletek egyike sem szolgáltatott okot ezek bármelyikének megváltoztatására.
Tulajdonos: ÉMÁSZ Rt.

Bőcs-kesznyéteni duzzasztómű és vízerőmű

A Hernád folyó alsó szakaszának energetikai hasznosítására létesült a Kesznyéteni Vízierőmű. Üzemvízcsatornás vízlépcsőként alakították ki, melynek fő műtárgyai:

• a Bőcsi Duzzasztómű és vízkivételi zsilip,
• az üzemvízcsatorna,
• a Kesznyéteni Vízierőmű

A Bőcsi Duzzasztómű a Hernád-folyó 13+450 fkm szelvényében épült, mellette a bal-parton a vízkivételi mű az üzemvízcsatorna torkolatán. Az üzemvízcsatorna 10 km-es összhosszúsággal, 40 m3/s-os vízszállításra épült. A vízi-erőtelep alatti 2,5 km hosszú alvízcsatorna a Sajó folyóba torkollik.
Tulajdonos: Hernádvíz Kft.